Ányos Pál

Ányos Pál 1756. december 28-án született Nagyesztergáron. A keresztségben az Ányos István nevet kapta. Mivel ifjúkorától fogva tanítani akart, már tizenhat éves fővel úgy döntött, hogy papnak megy. Be is lépett a pálosok tanító rendjébe, ott vette fel a Pál nevet.

Esztergár régi Ányos-birtok volt, amit azonban az ősök elkótyavetyéltek. Ányos Pál édesapjáé, Ányos Ferencé az érdem, hogy visszaszerezte és felvirágoztatta a települést.
Ő köznemes létére együtt dolgozott a napszámosokkal, nehéz fizikai munkát végzett. Tisztelték, és becsülték is a környékbeli népek.

De nem csak ők tisztelték, hanem a nemesek is, a műveltsége, nagy tudása miatt. Bizonyítéka, hogy két vármegye, Veszprém és Fehér is táblabírájává választotta.

Ányos Pál 7 éves koráig nevelkedett Nagyesztergáron, azután Komáromba, Győrbe, Veszprémbe, majd Pápára járt iskolába. Pápán határozta el, hogy belép a pálosok rendjébe. 1780-ban pappá szentelték.

Ányos Pál neve inkább csak az irodalmárok körében ismert. Ő volt a magyar szentimentalizmus egyik megteremtője. Szerzetes létére elsősorban nem egyházi témájú verseket írt. Írt bordalokat, érzelmes költeményeket, politikai témájú verseket. Híressé vált a "kalapos király" kifejezésért, amelyben II. Józsefet gúnyolta, s ezért a nemesi ellenállás jellegzetes alakjának tartják, bár világnézete sok lépéssel előbbre tartott a magyarkodó nemesurakénál. A felvilágosodás első vonalához tartozott, s már életében is elismert költő volt, pedig az egész életmű: mintegy negyven lírai költemény, közel félszáz verses levél és a Kalapos király, ez a verses politikai vitairat.

Batsányi János mondta róla, hogy „idővel nemzetünknek gyönyörűsége lett volna”, ha ily fiatalon nem ragadja el a halál.

1784. szeptember 5-én, nagyon fiatalon, 28 éves korában, súlyos betegségben halt meg.
A veszprémi római katolikus ferences templom kriptájában nyugszik.